„Ha Horthy valóban a fővárosi zsidók mindenáron való megmentésére törekedett, akkor augusztusban miért engedélyezte a deportálások folytatását? Erről most is, Sebes is olyan mélyen próbál hallgatni, mint egy jégbe fagyott csuka” – teszi fel a nagy kérdést Karsai.
Horthy nem a fővárosi zsidók deportálását, hanem a fővároson kívüli koncentrálását engedélyezte, állítólag, másodlagos források szerint. Vannak érvek amellett, hogy a németek megtévesztése volt a célja, de ha még igaz is lenne, hogy engedélyt adott a koncentrálásra, az nem ugyanaz, mint a deportálás.
És végül ezt írtam: „Magyar zsidóként bölcsnek tartanám, ha ehhez a kortárs zsidók véleményét is az eddiginél jobban figyelembe vennék”, és példának hoztam fel a Pesti Izraelita Hitközség istentiszteletét Horthy Miklós 76. születésnapján, 1944. június 18-án. De említhettem volna minden egyes túlélőt, aki a munkaszolgálatból vagy a lágerből haza jött.
Karsai válasza erre: „A Központi Zsidó Tanács egyik leggyalázatosabb akciója volt 1944. június 18-án hálaadó istentiszteletet szervezni őfőméltósága, az addig a napig több mint 350 000 vidéki zsidó deportálását szó nélkül tűrő kormányzó tiszteletére.”
Itt végleg kiderül, ami eddig is elég világos volt:
Karsai számára a holokauszt történetében a legfontosabb a magyar jobboldalról és Horthyról szóló baloldali történész-narratíva alátámasztása.
Nem megérteni törekszik, hanem ítélkezni. Hány „gyalázatos akciót” tulajdonít még a zsidótanácsnak, ha ez csak az egyik volt? Miért kisebbíti minden tudásával és erejével a németek felelősségét a magyaroké rovására?
A válasz a holokauszt hosszú, máig érő árnyában rejlik. A jobboldali kormányokat folyamatosan a Horthy-rendszer restaurációjával, antiszemitizmussal vádolják. A baloldali kormányokat viszont soha nem vádolják a Rákosi- vagy a Kádár-rendszer restaurációjával, azoknak nincs hosszú árnyékuk.
A németajkúak kitelepítése Magyarországról a magyar állam szempontjából hasonló a zsidók deportálásához. Megfosztották őket állampolgári jogaiktól, az államigazgatás és a karhatalom tevékeny segítségével kifosztották és egy idegen hatalom területére deportálták őket, kitéve az idegen önkénynek. Akiket közülük a Szovjetunióba deportáltak, nem jártak jobban, mint azok a zsidók, akiket a Bécs melletti Strasshofba. Akik Németországba kerültek, azok ennél természetesen jobban jártak, bár a nulláról kellett kezdeniük a tönkrebombázott országban.
Mikor tette fel komoly történész a kérdést, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök mit tett a németajkúak kitelepítése ellen? Hogy miért nem mondott le? Miért nem vetik fel a magyar közigazgatás és karhatalom felelősségét?
Azért nem teszi fel, mert történelmietlen, és nincs napi politikai haszna.